A különböző fantasy világokat számos faj egyedei népesítik be. Következzenek azok, amelyek a legelterjedtebbek a Dungeons & Dragons világaiban (és szerepelnek a Játékosok Könyvének 3.0-ás kiadásában):
Emberek: egy általánosan előforduló faj és egyben a leggyakoribb is. Az emberek szeretik a kihívásokat, alkalmazkodók, rugalmasak. Rövid életük miatt a többi faj szemében nem egy tisztelt nép, mert bár igen széles a kulturális palettájuk, mégis gyakran változnak és igen szélsőséges elemek is megtalálhatók közöttük, ami az állandó hódítási kísérleteik és az egymás gyilkolásában (nem mintha ez más fajoknál nem fordulna elő), valamint a vagyon hajszolásában mutatkozik. Persze mindenki törekszik a békére, így az emberek is törekszenek arra, gyakran keverednek másik fajokkal. Vallási meggyőződésül is változatos, s bár nem rendelkeznek faji főistennel, általában Pelort, a napistent imádják, akik teszik, de találhatunk közöttük ateistát is.
Aki emberként szeretne kalandozni, annak jó alapja van, mert mint már említettem, az emberek a legtörekvőbb faj a világban, s keresik a hatalmat, a vagyont és a hírnevet. Gyakran eszmékért harcolnak.
Előnyük, hogy első szinten eggyel több képességet kapnak, valamint +4 szakértelem pontot (és minden további szinten +1-et).
Elfek: ügyesebbek, de kevésbé ellenállóak, mint az emberek. Kulturálisan igen gazdag faj. Keresik a tudást. Hosszú életüknek köszönhetően igen széles látókörrel rendelkeznek, zárkózott nyugalmukról híresek. Nem is alszanak, meditációval regenerálódnak, s mikor nem pihennek, végezzenek bármilyen feladatot, kecsességük még az embereket is rabul ejti. Nem is csoda, hogy elterjedőben van a fél-elf faj, mely az emberek és elfek közös nászából született. A többi fajra úgy általánosságban megvetéssel fordulnak, nem kifinomultnak, egyszerűnek vagy komolytalannak tartják őket. Kevés lelket számláló erdei falvakban laknak, teljes összhangban az erdővel. Komolyabb beavatkozás nélkül - mágiával, képesek megművelni a területüket. A kívülállókkal csak ritkán veszik fel a kapcsolatot, s aki igen, az főleg kereskedés céljából, az általuk készített termékeket cserélik fémekre. A kalandosabb lelkűek már több helyen felbukkannak számukra idegen környezetben is, ők vagy a tudást keresik, vagy éppenséggel terjesztik azt. Nem egy ember gyermekének elf tanítója van. Az esetlegesen szövődő szerelmi szálakról nem is beszélve. Istenükként Corellon Larethiant tisztelik, aki az Élet védelmezője és megőrzője.
Előnyeik, hogy immúnisak az altatás jellegű hatásokra és bűbáj hatása alá is nehezebben kerülnek. Gyenge fénynél is kétszerte olyan messzire látnak, mint egy ember. Jók a harcban, az elfek az íj mesterei és nem utolsó sorban még vívni is jól tudnak. Érzékeik kifinomultabbak, mint másokéi, ezért hamarabb észreveszik a körülöttük zajló eseményeket és gyorsabban tudnak rá reagálni is. Mind emellett jó eséllyel megérzik a titkos ajtókat is.
Kedvező osztályuknak (több kaszt esetén, bizonyos esetekben tapasztalati pont levonás jár a fejlődések során, de erről majd később) a varázsló van feltüntetve.
Fél-elfek: az emberekhez hasonlóak (elf vonásokkal), de mindig magukon hordanak egy bélyeget. Az elfekhez mérve kevesek, az emberekhez mérve többek. Életük rövidebb annál, mintsem részévé válhassanak az elf kultúrának, az emberek kurta életébe pedig nem férnek bele, túlélve és eltérően fejlődve tőlük. Így hát egyre többen és többen adják kalandozásra a fejüket. Ebben pedig nagyon jók, mivel az emberek és elfek olyan tulajdonságait ötvözik magukban, ami alkalmassá teszi őket más fajok bizalmának elnyerésére. Nem olyan faragatlanok, mint az emberek, de nem is fennhéjázóak, mint a legtöbb elf. Bár emberek és elfek között már nehezebben jönnek ki, mert ki tudná megmondani melyik oldalhoz is húz a szíve. A szabadságot ők is szeretik, igen nehezen tűrik a parancsolgatást, a szabályokat. Kiszámíthatatlanok, ha mások elvárásairól van szó. Igazi otthontalanok, de szinte bárhol letelepedhetnek. Istenként Corellon Larethiant követik, az emberek között élők pedig Ehlonnában, az erdők istenében is hihetnek.
Egy fél-elf kalandozó kalandvágyból vág neki az útnak, keresik a furcsaságokat és a különös társaságokat.
Előnyeik az elfekével egyeznek meg, bár nem olyan mértékben, az emberektől pedig a széleskörűséget örökölték, alkalmassá válva szinte bármilyen életút végigjárására.
Fél-orkok: erősek, nem tudósok és a modoruk is hagy kívánnivalót maga után. Igazi vademberek. Aljasak, alpáriak, forrófejűek, dominálni akarnak mindenki felett, és az olyan egyszerű szórakozásokat kedvelik, mint az ivás, hencegés, birkózás és a vad táncok. Vad természetükből fakadóan szeretik a harcot és az ezzel együtt járó hegeket. Ezek az előfordulásuk helyétől függően lehetnek szégyenteljesek (orkok között rabszolga) vagy a dicsőség jelei, ami még pozíciót is jelölhet. A harcias jellegtől az életük is igen rövid, még az emberek életidejénél is. Amit még tetéz az elfekkel és törpékkel való ellenséges viszony is, nem mintha a többi faj képviselőivel jóban lennének. Az alkalmazkodás így vagy megalázkodással vagy pont ellenkezőleg, az erő kimutatásával történik. Tisztelhetik Gruumsh-t is, de az emberek között élők titkolják ezt, vagy a környezetükben elfogadott istent követnek. Még így is életük leggyakrabban egy erőszakos irányt követ, ami kizárja a kifinomultabb környezetben való élés lehetőségét. Így marad a kalandozás, ahol erre van szükség.
Előnyeik, hogy szürkületben is kétszer messzebb látnak, mint az emberek.
Kedvező kasztjuk a barbár.
Félszerzetek: ők ügyesek, de erejük nem feltétlenül ér fel egy átlagemberével. Ravasz, találékony túlélők. Nem szeretnek unatkozni, így gyakran kerülnek bajba, mindig igyekszenek kíváncsiságukat kielégíteni. Ezen kívül nem vetik meg a jómódot sem, ha élvezetekről van szó. Híres gyűjtők, a teáscsészéktől egészen az egzotikus tárgyakig szinte mindent beszereznek. Jól alkalmazkodnak a különböző társadalmakba, de hasznos tagokként vagy hírhedt tolvajokként, ami egyéniségüktől függ. Nem mutogatják, ha sikerült meggazdagodniuk, inkább a kényelmet részesítik előnyben. Gyakorlatiasak és nem kötelezik el magukat, de szükségük van arra, hogy valamihez kötődjenek, ami a gyökereiket jelenti. Szükségük is van erre, mert ők az a nép, akik ott telepszenek le, ahol lehetőséget látnak az életre, így akár egész életükben is vándorolhatnak, mint közösség, de akár egyéni szinten is. Főistenük Yondalla, de tisztelnek még más isteneket is, akik közel állnak a természethez, az utazáshoz, stb. Saját nyelvük is van, ami a Közös írásmódját használja, viszont igen keveset írnak, ilyenfajta kultúrájuk szegényes. Szóval tipikus kalandozók, akik ott vannak, ahol a lehetőség.
Gnómok: szívósak, de nem az erejükkel kérkednek. Szerelők, alkimisták vagy feltalálók. Az ilyen irányú népszerűségük ellenére inkább a magukfajtával maradnak. Kedvelik az állatokat, a szép ékköveket és a tréfát, valamint a játékokat. Szinte mindent a kíváncsiságból tesznek, sokat kísérleteznek. Rokonszenveznek a törpékkel, sok a hasonló érdeklődési körük, mint az ékkövek, a találmányok és a gyűlöletük a goblinfélék és az óriások irányába. A félszerzetekkel is kijönnek, ha azok szeretik a tréfát, de a magas lényekkel szemben elég bizalmatlanok. Jószándékú népség, a bölcsebbek mérnökök, kutatók, tanítók, nyomozók vagy tanácsadók. A kaotikus jellemek szélhámosok, vándorok vagy ékszerészek (?). Közösségük dombos, erdős vidéken lakik, s bár a föld alatt élnek, gyakrabban jönnek a felszínre. Otthonukat elrejtik, építészeti megoldásokkal és furfangos szemfényvesztéssel védik. Akik az emberek között telepednek le, azok általában ékszerészek, szerelők, bölcsek vagy tanítók lesznek. Főistenük Garl Aranycsillám, papjaik a közösség értékeire tanítják őket. Tréfáikkal jókedvre derítenek, de egyben a szerénységre is nevelnek. Nyelvük törpe ábécén alapszik, az e nyelven írott ismereteik szerteágazóak, ami miatt mások is gyakran keresik a gnómok tudását. A kalandozó gnómok a tudást keresik, vagy csak védeni akarják a közösségüket.
Törpék: az életvitelük miatt jobban viselik a rájuk nehezedő terheket, de nem egy megnyerő népség az emberek világában (ha érvényesülésről van szó, eltekintve persze a pöröly szavától). Harci tehetségük vitathatatlan, szívósságuk mind a fizikai, mind a mágikus téren kimagasló. A föld titkainak ismerői, keményen dolgoznak és sok sört vedelnek. Hegymélyi királyságaik kincsei érdemessé teszi őket a másokkal való kereskedésre, vagy akár a háborúskodásra is. Fajuk eléggé bizalmatlan másokkal szemben, nem éppen tréfálkozó nép, de akit bizalmukba avatnak, azzal bőkezűen bánnak. Mivel odavannak az értékes dolgokért, rajongásuk gyakran csap át kapzsiságba; igazságérzetük bosszúvágyba. Jól kijönnek a gnómokkal és fenntartásokkal az emberekkel, fél-elfekkel és félszerzetekkel. Az ismeretség és barátság között 100 évet feltételeznek, így a rövid életű fajoknak igen nehéz dolguk van, ha jó kapcsolatokat szeretnének ápolni a törpe faj képviselőivel, talán inkább a birodalmaknak és leszármazási ágaknak van nagyobb esélyük rá. Az elfekkel kelletlen bizalommal viseltetnek, ami köszönhető a sok közös ellenségnek, de békeidőben nem tudják értékelni az elfek kultúráját. Még a fél-orkokban is megbízhatnak, ha azok bizonyítani tudják arra való alkalmasságukat. A törpe társadalmak törvénytisztelőek és a jóságra törekednek, ettől a kalandozó jelleműek térhetnek csak el. A hegyeikbe szívesen látnak vendégeket, de előlük sok csarnokot rejtve tartanak, elsősorban kereskedőkkel tartanak fenn ilyen viszonyt. Maguk is útra kelnek portékáikkal, kivéve, ha az egyetlen járható út a víznek bármilyen aspektusa, ilyenkor emberek viszik az árujukat eladásra. Vannak köztük, akik az emberek között élnek, ők a fém-, illetve a kő megmunkálásában jeleskednek, de nagyon híresek és főleg megbízhatóak a törpe testőrök. A törpék főistene Moradin, a Lélek Kovácsa, aki a törpéket teremtette. A törpe nyelvhez a rúnaírás kapcsolódik, melyen számos történet és időben igen kiterjedt irodalom és történelmi feljegyzés szerepel. Nevükben visszatérő elem a klán neve, melyet el is veszthet az illető, ha szégyent hoz rá.
Előnyeik: sötétben látás, kövekhez és fémekhez való hozzáértés, mérgekkel, varázslatokkal és mágikus hatásokkal szemben jobb ellenálló képesség; hatékonyabb értékbecslés, orkokkal, goblinfélékkel és óriásokkal szemben jobban harcolnak.
Kedvező kasztjuk: Harcos.
A világon minden alap faj beszél egy közös nyelven (jó az oktatási rendszerük...), az adott faj a saját nyelvén, az intelligencia módosító függvényében egyéb nyelveken, illetve a kasztból adódó speciális nyelveken, mint például a druida nyelv.
A kis méretű lényeket nehezebb eltalálni, míg a nagyobb méretkategóriába tartozókat könnyebb eltalálni a kisebbeknek. A kisebbek lassabban is mozognak, kevesebb az erejük, így nem bírnak annyit.
